A meddőséggel ma Magyarországon minden ötödik pár küzd. Civilizációnk fejlődésével, táplálkozási szokásaink megváltozásával, mozgásszegény életmódunk, káros szenvedélyeink, stresszes életvitelünk, késői gyerekvállalási szándékunk következményeként egyre több párt érint napjainkban.

Meddőségről akkor beszélünk, ha a terhesség egy év, védekezés nélküli, rendszeres házasélet mellett sem következik be, 35 év fölött fél év után célszerű meddőségi központot felkeresni. Az esetek 40 százalékában női, 40-50 százalékában férfi, 10-20 százalékában pedig közös okok felelősek a gyermektelenségért.
 A meddőség leggyakoribb anatómiai, endokrinológiai, immunológiai, haematológiai okait elemezzük, a teljesség igénye nélkül.

A meddőség anatómiai okai

• A belső nemi szervek fejlődési rendellenességei

A női nemi szervek fejlődési rendellenességei: a belső nemi szervek részleges vagy teljes hiánya meglehetősen ritka.  A petevezetők, a méh, a hüvely felső kétharmada a Müller csövek egyesülésének eredményeként fejlődnek ki.  A Müller csövek kialakulásában vagy egyesülésében bekövetkezett zavar miatt a belső nemi szervek fejlődési rendellenességeiről beszélhetünk. A rendellenesség érintheti a kürtöt, a méhet, a hüvelyt.  Attól függően, hogy a Müller csövek összeolvadása milyen stádiumban reked meg, különböző súlyossági fokú rendellenességek alakulhatnak ki. Ha a méhnek csak az egyik fele fejlődik ki, akkor egyszarvú méhről beszélünk. A Müller csövek egyesülésének teljes elmaradása esetén két szarvú méh, két méhszáj és kettőzött hüvely fejlődik. Az egyesülési zavar eredményeként két nyakú- két szarvú méh, egy nyakú-két szarvú méh alakulhat ki. Ezekben az esetekben jóval kisebb a teherbeesés valószínűsége, ha mégis bekövetkezik, gyakrabban számolhatunk vetéléssel vagy koraszüléssel. A fejlődési zavarok egy része már az első menstruáció körüli időszakban kiderül, más része közösülési nehezítettség, ill. a meddőség kapcsán kerül felismerésre.

A méh egybeolvadási zavara következtében kialakult sövény (Uterus septus) a leggyakoribb méhfejlődési rendellenesség. Kevésbé súlyos formái, amikor csak részlegesen kettéosztott méhüreg, illetve csak behúzottság, „szív-alakú” méhüreg igazolható. Ilyenkor a Müller csövek egyesülése csaknem teljes, de középen teljes vagy részlegesen sövény marad vissza. A kórkép gyakran több vetélést követően kerül felismerésre. Megoldása műtéti: méhtükrözés (hiszteroszkópia) és a sövény eltávolítása.
A méh alulfejlettségét is gyakran diagnosztizáljuk, leggyakrabban hosszú hormonális fogamzásgátló alkalmazását követően.

• Méhnyak, méhtest polypus

A méhnyak és a méhtest polypusok a méhnyálkahártya megvastagodásából eredő képletek. Reproduktív korú nők esetén is diagnosztizálhatjuk az infertilitás kivizsgálása közben.  A páciensek egy részénél semmilyen panaszt nem okoz, másoknál rendellenes vérzések léphetnek fel. A legmegfelelőbb vizsgálati módszer ebben az esetben a hysteroscopia vagyis méhtükrözés, mellyel a polypok eltávolíthatóak, így a beágyazódási akadály elhárul.

• Myoma

A méh jóindulatú simaizom daganatának előfordulási gyakorisága terhességet tervező nőknél, 20-25% körüli. Hormonfüggő, jóindulatú daganat, ösztrogén receptorokat tartalmaz, így növekedésére a reproduktív életkorban,ill. terhesség alatt számítani lehet. A myoma elhelyezkedése alapján lehet subserosus, amikor a góc közvetlenül a méh hashártya borítása alatt, lehet intramuralis, amikor a myoma a méhtest izomfalában helyezkedik el, ez a leggyakoribb. A submucosus elhelyezkedésűek a méhnyálkahártya alatt találhatóak, növekedésük során a méhüreget deformálhatják, beágyazódási nehézséget, vetélést vagy koraszülést okozva. Tünetek: vérzészavar, meddőség, vetélés. A terhesség tervezésekor a myoma eltávolítása, elhelyezkedésétől, méretétől függően indokolt lehet.  Kezelése műtéti: a myomák kiágyazása hastükrözés és/vagy méhtükrözés, illetve hagyományos műtét során.

• Petevezetők funkciózavara, elzáródása

A petevezetők átjárhatósági vizsgálata a meddőségi kivizsgálás fontos lépcsőjét képezi. A tüszőrepedést követően az érett petesejt a petevezetőbe kerül. A petesejt önálló mozgásra képtelen, a kürt csillószőrös hengerhámja és perisztaltikus mozgása segíti a petesejt előre jutását a méh ürege felé. A hímivarsejtek a petevezetőben találkoznak a petesejttel és itt következik be a megtermékenyülés. A petevezető funkciójának zavara (perisztaltikus mozgásának zavara, csillószőrös hengerhám károsodása) vagy a túl hosszú, kanyargós petevezető megnehezíti, az elzáródott petevezető megakadályozza az ivarsejtek találkozását, ami meddőséghez vezet. Az ép, funkciózavar nélküli kürtök tehát rendkívül fontos szerepet játszanak a méhen belüli terhesség létrejöttében.
A kürtök rendellenessége, elzáródása kialakulhat korábbi kismedencei gyulladások talaján, korábbi kismedencei műtéteket követően, az összenövések eredményeként. Funkcióját vesztett, vagy elzáródott petevezető(k) esetén jelentősen emelkedik a méhen kívüli terhességek valószínűsége, ami életveszélyes állapotnak tekinthető. A lezárt kürtök műtétes korrekciója csekély sikerrel kecsegtet, így ilyenkor a megtermékenyítés asszisztált reprodukciós technikával (IVF) lehetséges.

• Kismedencei gyulladások

A kismedencei gyulladások kialakulásában elsősorban baktériumok játszanak szerepet, aerob, anaerob, Gram-pozitív és Gram-negatív baktériumok, ill. szexuálisan terjedő kórokozók, mint a Neisseria gonorrhoeae, a Chlamydia trachomatis, az Ureaplasma urealytikum. A kórokozók jelenléte gyakori, visszatérő hüvelyfolyásban, hüvelyi discomfort érzésben, alhasi fájdalomban, lázban nyilvánulhat meg. A méhnyálkahártya, a petefészek, a petevezető falának gyulladása a teherbeesés esélyeit jelentősen csökkenti. A krónikus kismedencei gyulladás, összenövéseket okozva, a petevezető végleges funkcionális károsodásához, elzáródásához vezet. Ebben az esetben csakis az asszisztált reprodukciós eljárások vezethetnek terhességhez.

• Petefészek cysták

A petefészek funkcionális cystái a reproduktív korú nőknél gyakoriak. Az ovulációkor az érett tüsző fala nem reped meg, a folliculáris folyadék felszaporodásával különböző méretű ciszták alakulhatnak ki, melyek a petefészek működési zavarát jelzik, illetve eredményezhetik. A kisebb méretű cysták legtöbbször panaszt nem okoznak, A méretüktől függően ugyanakkor alhasi discomfortérzés, a petefészek tokjának feszülése miatt alhasi fájdalom alakulhat ki. Szövődményként a cysta megcsavarodása, megrepedése fordulhat elő, mely alhasi fájdalommal jár és sürgős orvosi beavatkozást igényelhet. Leggyakrabban egy-két menstruációs periódus alatt spontán megrepednek, összeesnek és nem befolyásolják a szabályos női ciklus felépülését.

• Endometriosis

A kismedencei endometriosis egyre több nőt érint hazánkban.  Endometriosisról akkor beszélünk, ha a méhnyálkahártya szövet (endometrium) a méh üregén kívül helyezkedik el. Sterilitás miatt kivizsgálásra kerülő páciensek körében a felismerés gyakorisága a 20-25%-ot is eléri. Kialakulásának mechanizmusa a mai napig nem ismert pontosan. Leggyakrabban a petefészkeken találjuk, súlyosabb esetben, a petefészekben csokoládéra emlékeztető bennékű cisztaként. Az endometriosisos szigetek a kismedence hashártyaborításán elhelyezkedve a kismedencei szervek összenövéseihez, a petevezető elzáródásához vezethetnek. A kórosan elhelyezkedő méhnyálkahártya  követi a ciklusos változásokat, az ép szövetek közé hatolva, gyulladásos mediátorok felszabadításával, roncsolva azokat: a petefészekben funkciózavart, a kürtökben elzáródást és méhben az embrió beágyazódásának zavarát okozva. Az endometriosissal küzdő páciensek elsősorban menstruáció előtt és alatt kifejezett görcsös alhasi fájdalomról számolnak be. Az endometriosis elhelyezkedése alapján egyebekben fájdalmas együttlét, fájdalmas székletürítés, fájdalmas vizelés lehet a panasz. Kezelésére speciális oki terápia nincs, de az endometriotikus ciszta és a plakkok teljes műtéti eltávolítása szükséges. IVF programba kerülés kapcsán gyakran több hónapos gyógyszeres utókezelésre is számítani lehet. Terhesség és szülés után teljes gyógyulás is ismert.